2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát menjen egy olyan helyre, ahová a szíve vágyik , talán rátalál a megoldásra és az előre vezető útra. Több országban megfordult, végül Oroszországban találta magát. Úgy döntött, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot vonaton teszi meg. Három ember kísérte útján: egy Tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá válik. A vonaton Coelho és Hilal hamarosan felfedezik, hogy sorsuk egyszer régen, egy másik időben és térben már összefonódott. Hilal zöld szemébe tekintve rátalál az alef-nek nevezett pontra, amelyben tér és idő egyesül. A vonaton Coelho ismét önmagára talált. Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját.
libri.hu
Régi kedvencem volt Coelho, imádtam, elhittem amit leírt. Aztán elolvastam az önéletrajzát, és hatalmasat csalódtam benne. Minden amit leírt "hazugság" volt, és ő igazából egy csöppet sem szimpatikus ember, olyan akivel a valóságban valószínűleg szóba se állnék. Össze törte a szívemet:((((((((((((
Azóta olvastam tőle még pár könyvet, és most az Alfet olvasom. És rossz, mert hinni szeretnék benne, hogy tényleg ilyen ő, hogy nem csak azért írja a könyvet mert most az ilyen típusú irodalom kell a népnek. De nehezen bízok meg benne, mert a régebbi könyveibe beleszerettem, és aztán úgy összetört, és az fáj és nehezen bízok meg benne újra, pedig szerintem csak úgy érdemes olvasni. Vagy hagyom magam elvarázsolni vagy abbahagyom.
Coelho, ígérd meg (a kommentekben megteheted) hogy ami leírtál tényleg jelent neked valamit, (és nem csak a pénz, a hírnév miatt írod), és akkor nyitott szívvel olvaslak!
