5 hónapos kihagyás után rászántam magam hogy újra elkezdjek mozogni, vettem egy bérletet egy edzőterembe. Kicsit féltem hogy mit fogok ott csinálni, melyik gép hogy működik, meg egyáltalán hogy kell viselkedni egy ilyen helye. Szerencsére a bérlethez egy személyi edzés is tartozott, amiben a leírás szerint benne van a gépek bemutatása is, gondoltam csak nem lesz baj, meg blogokon is olvastam, hogy a teremmester (az ki?) segít, meg lehet kérdezni másoktól is, és a gépeken egyébként is van a használati utasítás.
Szépen odamentem, majd miután túlestem a bérlet kiváltás nem egyszerű folyamatán a recepciós srác közölte, hogy ma nem lesz személyi edző, hiába egyeztettem vele időpontot előző héten. Rettentően örültem, de gondoltam nincs minden veszve, csak feltalálom magam, meg csak fognak segíteni. A srác mondta, hogy ő tuti nem, (annak ellenére, hogy azért ezt ők szúrták el) maximum a kardió gépeket tudja megmutatni.
Átöltöztem (valahogy nem tudtam egyedül kinyitni az öltöző ajtaját…), a srác megmutatta a futópad használatát (van rajta 4 gomb, a dőlésszög meg a gyorsaság beállításához…) aztán részéről ennyi voltam. Futottam 20 percet, közben nézetem az embereket, próbáltam kitalálni melyik gép mire jó. Az emberek többségét gimnazistának saccoltam, akik odamennek egy géphez 1-2 percre aztán álldogálnak vagy ücsörögnek csomót. Elgondolkoztam, hogy akkor ezt most így kéne csinálni, ez valami közösségi dolog ? :) Aztán volt pár idősebb srác is, de ők is hasonlóan viselkedtek.
Le a futópadról, most mi legyen…. a gépekre nem volt semmi írva, én meg hiába néztem elveszetten boci szemekkel senkit se érdekelt (persze néma gyereknek….). Kerestem olyan súlyzót, amit hot ironhoz szoktunk használni, abban lett volna némi jártasságom, de csak egy darabot találtam (a súlyokat nem is láttam), gondoltam azt bunkóság elvinni hosszabb időre. Végül megmentett a sarokban lévő kettlebell (aszem 7 kg-os volt amit kiválasztottam) , azzal csináltam pár szvinget és guggolást. Amikor azt a fajta guggolást próbáltam amikor az ember egyik lába elől van a combjaim elkezdtek görcsölni, és alig tudtam párat megcsinálni. Hiába, rég edzettem…..
Innentől áttértem a kézi súlyzókra, 3 kgosokkal csináltam gyakorlatokat, amiket a hot ironon szoktunk (csak ugye nem az igazi úgy hogy nem volt hosszú rúd hozzá).
Az egyik gépről kitaláltam, hogy működik, lábujjhegyre kell állni miközben a válladdal nyomod fel a súlyt, meg volt még egy másik amin hason kellett feküdni és a bokád hátulján volt a súly, úgy kellett emelgetni.
Levezetésként még 5-10 percet voltam az elliptikus tréneren (az az a bigyó aminek karja van és lépdelni kell).
Visszaballagtam az öltözőbe (ami most elsőre segítség nélkül ki tudtam nyitni) és akkor jöttem rá én mennyire utálok télen edzeni járni. Átöltözni utcai ruhába egy tök pici helyen, felvenni az ezer réteget, kabát sapka minden, teljesen ki vagyok melegedve, kint meg nagyon hideg van….
Szerencsére pont jött a busz, felpattantam, aztán hirtelen rosszul lettem. Valahogy végigszenvedtem az utat hazáig, aztán séta közben amilyen hirtelen rájött annyira hamar el is múlt (kivéve ha lefelé hajoltam).
Otthon láttam, hogy az edző tényleg írt smst a megbeszélt időponthoz képest 20 perccel később, hogy elmarad az órám, hát igen, akkor már én is rájöttem…
Összegében pipa vagyok, mert felkészültebben mentem volna, ha tudom, hogy nem lesz segítségem. A mozgás nagyon jól esett, nem is voltam álmos este, és nem akartam felfalni mindent. Másnap reggel teljesen éber voltam (általában 9ig teljesen kómás vagyok) és mosolygós (meg izomlázas…).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése